Látogatóink száma:

Sárospatak újra osztotta kincseit

Sárospatak az idei nyáron is várta a felfedezőket és újra osztogatta kincseit. A 10 naposra tervezett vezetőképző tábor minden résztvevője lélekben feltöltődve utazott haza.

A megújult vezetés egy jól átgondolt tervet állított össze, melyben a csoportfoglalkozások mellett sok játék, kirándulás, felfedezőút váltakozott.

A magyarországi gyerekeken kívül erdélyi és felvidéki felfedezők vettek részt a képzésen. Négy csapatba osztották őket, ahol az Igric tiszt, a Nemes Ifjak, a Kossuth és Rákóczi tiszti próbát lehetett elvégezni. A próbákra a felkészülést három felvidéki /Alsószeli, Királyrév/ ifivezető és egy erdélyi /Kibéd/ fiatal vállalta. A felnőttek sem ültek tétlenül, a régi hagyományt felelevenítve újraindították a Pro Patria Collegiumot. Így naponta egy-egy fontos témát boncolgattak a Magyarország Felfedezői Szövetség munkáját illetően.

A nyitóünnepség hagyományosan a hármashalom előtt zajlott, ahol a résztvevők leszórták földadományaikat a halmokra, hogy jelképesen is egybekovácsolódjanak a számukra fontos helyek a többiekével.

A sárospataki sétán nemcsak meghallgatták a vezetők magyarázatát az egyes látnivalókról, hanem örökségbe is fogadtak egy-egy értékes emléket. Sőt a Református Kollégium előcsarnokában rövid megemlékezésen fejezték ki tiszteletüket a szabadságharcban részt vett egykori pataki diákok emléktáblája előtt. Majd megtekintették a régi kollégium épületében a múzeumot és a híres könyvtárat is.

A tábori program az idén több kirándulással is bővült. Karos nevét eddig senki sem hallotta a táborozók közül, pedig büszkék lehetünk az avarkori temetőre, mely gazdag anyagot nyújtott az őseink életének jobb megismeréséhez. A Nemzeti Sírkert csodálatos kopjafái közt nézelődve az ember rácsodálkozik az akkori kultúrára, a fegyverek és ékszerek gazdag kivitelezésére. Ezután a Látogatóközpontba mentünk, ahol interaktív módon ismerkedhettünk az avarkori sírok anyagával, a rovásírással, a fegyverekkel, az előcsarnok hatalmas mozaikja a magyarok vándorlását és kalandozásait ábrázolta. De ez még nem volt minden, vezetőnk, az intézmény igazgatója lebilincselő előadást tartott a kutatásokról, a lovasíjászokról, a jurtákról. Majd az emeleti élménytárba vezetett fel minket, ahol a honfoglaló magyarok életéről, kalandozásaikról, fegyvereikről, a harcmodorról láttunk bemutatót viaszfigurákkal, ill. fény- és hanghatással színesítve.

Közben az egyik pihenő alatt megfőtt a finom paprikáskrumpli, melyet nagy étvággyal fogyasztottunk el. A kézműves foglalkozásokra, lovaglásra, íjászatra és akadályjátékra is jutott idő. Felejthetetlen élményekkel tértünk haza a táborba.

Másnap még messzebbre indultunk, Vizsolyba és Boldogkő várába. A reformáció 500. évfordulója kapcsán az első magyar biblia nyomtatása drámajáték segítségével káprázatos volt. Daruka Mihály igazgató nagy hatású előadása kiváló talajra lelt a fiatal felfedezők lelkében. Az újonnan nyomtatott 200 biblia a 16. századi technikával valóságos csoda, mint az is, hogy Rákóczi Zsigmond annakidején nem sajnálta a támogatást a magyar nyelvű Szentírás kiadásától.  

Boldogkő vára "bevételét" egy történelmi játékkal valósítottuk meg. Majd az idegenvezető korhű öltözékben és középkori magyarsággal mesélte el a vár legendáját és későbbi sorsát. Igazi lovagvár fogadott minket, csodálatos kilátással a Hernád völgyére. A gyilokjáró 100 m-es szakasza bizonyítja az elődök mindenre elszántságát. Lenyűgöző volt az ólomkatonákból álló makett, mely a muhi csatát ábrázolja. A kirándulás valóban érdekes és izgalmas volt.

 A felsorolásból nem hagyható ki a sétahajózás a Bodrogon, melyre mindig szívesen fogunk emlékezni. A vén fűzfák, a kőből rakott hullámtörők, a vadlibák, szárcsák, gémek, egy-egy ringatózó ladik s a víz fodrozásán táncoló napsugarak nemcsak a fényképésznek adnak ötletet, de szinte kínálkoznak a palettára.

Az idei programot gazdagították még egy különleges kirándulással. Szombaton délelőtt a Sárospataki várat látogattuk meg, a Vörös-torony lovagtermében ismét Nemes Ifjakat avattunk, majd rövid pihenő után Pálházára utaztunk. A Zempléni hegyek festői falucskájában felújították az egykori ipari kisnyomtávú vasutat, s a turisták szállítására rendezkedtek be. Nos, most mi is kipróbálhattuk, milyen az, végigvonatozni a tölgyfaerdők között a Kemence-patak mentén, majd pihenni a központban. Nagyon szép nap volt ez is.

Közben sok játék, kincskeresés, táncház és esti kvízjáték tette teljessé a programot. Természetesen az esti napzártákon nem hiányozhatott a sok szép ének, az élménybeszámolók sem. Utána a pásztortűz fellobbant, megnyíltak a szívek, egy-egy szép gondolatot megosztottak egymással a táborozók. Majd eljött a zárás napja, az összegzés, a kitüntetések átadása.

A felsoroltakból csupán részben érzékelhető a családias hangulatú, sok nevetéssel, odafigyeléssel, barátságokkal erősített tábor igazi arca. A búcsúzáskor tett ígéretek, reméljük, valóra válnak.